Hát helo mindenki!:)
Nagyon kis cuki levelet kaptam Annától,ami elgndolkodtatott egy kicsit..

Igazság szerint nem maga a felvételi megírása az ami hatalmas nehezéket borít rám.Ez olyan,mint egy fátyol ami gyönyörű és rengeteg meglepetést tartalmaz,aztán mikor felemeled arcodról megcsodálod a világot,amikor tényleg,igazán látod.De ez a fátyol sem csak egy fátyol,ez nehéz,és talán az egész életedet végig kíséri ha egyszer sem mered vagy tudod majd levenni.Ezzel azt szerettem volna kifejezni mennyit kell tanulni az iskolára és harcolni a jobb jegyekért félévkor mikor az beleszámít a továbbtanulásodba,ezekkel a jegyekkel hatalmas nehezék száll a válladra,mint egy ygönyörű madár,aki veled van és szereted,de gondozni kell,etetni,és egyszer majd talán szabadon is engedni,élni.

A felvételi megírásában nem a félelem vagy az izgalom lesz a legrosszabb,hanem a gondolat,hogy eltelt a félév.És lassan eltelik majd az a 8 év is amit az osztályoddal töltöttél.Azzal a bandával,akikért ölni tudnál.Akikkel együtt nevettél és együtt sírtál.Aztán megírod a felvételit,a második félév pedig hipp-hopp eltelik majd és csak nagyokat pislogsz.El kell őket engedned és lehet,hogy nem is fogsz majd párukkal találkozni soha az életben vagy akikkel hatalmas barátságban voltál már úgy elválnak tőled,hogy ismeretlenként és idegenként álltok majd egymás elé az újratalálkozásánál.NEM A FELVÉTELI ILYESZTŐ.Hanem a gondolat,hogy "egy másodperc" alatt elveszíthetsz mindent,és mindenkit!:(
 

Remélem ezen bejegyzésemmel senki nem áll majd haragban és érti a hasonlataimat igyekeztem érthető módon fogalmazni,remélem nem csak megértitek majd,hanem át is érzitek ezt az egészet...
 

És ezzel a bejegyzéssel szeretnék még :
MINDENKINEK NAGYON NAGYON BOLDOG ÉS SZERETETTELI KARÁCSONYT KÍVÁNNI,SZERETNÉM HA SOKAT NEVETGÉLNÉTEK ÉS SZÓRAKOZNÁTOK!
BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK!